Az első igazi bejegyzésem rögtön egy teszt, mégpedig arról az ajakápolóról, ami szinte mindenki kedvence. Sok cserepes száj köszönheti neki új életét, kiszáradt ajkak millióinak önbizalmát adta már vissza ez a csomagolás tekintetében ragasztóra inkább, mint ajakápolóra hasonlító csodaszer. Nagyon titokzatos vagyok, de most elárulom, hogy a címben hatalmas betűkkel szereplő Carmex termékekről lesz szó, igen.: ] Két fajtájukat próbáltam, az egyik a stift, a másik pedig a tubusos verzió.
Ahogy már írtam, a csomagolás alapján nem sokan sejtenék, hogy valójában mi is az, amit éppen a szánkra kenünk. Emlékszem, mikor először használtam a stiftet emberek között, többen megdöbbenéssel vegyes elszörnyedés kíséretében kérdezték: te TÉNYLEG ragasztót kensz a szádra?
Mit tehet ilyen kérdések esetén egy sminkmániás? Természetesen azonnal népszerűsíteni kezdtem Mr. Carmexet, nem is sikertelenül, azóta több darab az ismerőseim körében lelt gazdára.
Állag, illat, íz: Elsőre azt gondoltam, hogy nagyon hasonló tapasztalataim lesznek a két esetben, de kiderült, hogy nem annyira egyszerű eset ez. Állagra a stíft sokkal viaszosabb, nehezebb, mint a tubusos verzió, amely inkább egy szájfényre hasonlít. A stift enyhén csillog, de szinte alig, a tubus nem csak érzetre, hanem kinézetre is szájfényhatású. A stift, amely az original verzió, sokak szerint annyira büdös, hogy használhatatlan, de szerintem nem az, sőt a mentaillata nekem kifejezetten kellemes. Persze az íze hagy némi kívánnivalót maga után, ezt aláírom, én is szívesebben eszegetek egy hatalmas fagyikelyhet karamellöntettel, de az arra is való, a Carmex pedig szájápolásra, nem az ízlelőbimbók gyönyörködtetésére, szóval kénytelen vagyok megbarátkozni a műanayagízzel. Az, hogy az epres verzió eperillatú, nem teljesen fedi a valóságot. Az első felkenés után kicsit megijedtem, de azután barátnőmmel egyeztettünk, hogy az ő szeme előtt sem ugráltak óriási, érett piros eprek használat közben, szóval nem azért éreztünk fura illatot, mert romlott a termék. Egyszerűen nem az a tiszta eperillat, elég erőteljesen érezhető műanyagszaggal keveredik, de abszolút megszokható.
Használat: a stift egyértelmű, a tubusos verzió viszont csalóka lehet: elég egy picit kinyomni a tubusból, ez az ajkakkal érintkezve a melegtől azonnal megolvad, és bőven elég lesz.
Hatás: én itt fedeztem fel a legnagyobb különbséget. A stift azonnal használt, hiszen viaszosságával egy, a szájjal szinte egybeolvadó védőréteget képez, amely nagyon lassan kopik, így hosszú időn keresztül ápol. Gyógyszerszedés miatt borzasztóan száraz és cserepes ajkakon teszteltem, és nem túlzok, csodát tett. Pár óra alatt a sebes, kiszáradt szám eltűnt, pár nap után pedig már akkor sem estem kétségbe, ha esetleg ajakápoló nélkül indultam el otthonról, annyira rendbehozott ez a kis csodaszer. A tubussal már voltak gondok. Az állaga szájfényszerű, így sokkal hamarabb kopik, mint a stift. Így az ápolásra is sokkal kevesebb idő jut, legalábbis nálam, én nem szeretek szájfényt óránként újrakenni. Ezért számomra ez kevésbé hatásos, mint a másik verzió. Persze ez is jót tesz, csak az én esetemben olyan dolgokkal kell megküzdenie egy ajakápolónak, ami tényleg nagy kihívás, így nekem a stift jobban bevált.
Ő már elfogyott, szegénykém. |
Lelőhely: a stiftet a DM-ben, Rossmannban, patikákban is megtaláljuk, a tubusosat én eddig csak patikában láttam, de ott is csak az eredeti verziót, az epreset az Ó utcai sminkboltban keressétek.: )
Ár: kb. 1000-1200 Ft.
További szép napot nektek!: ]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése